Az első színes TV a Szovjetunióban
Megszoktuk, hogy lakásainkban modern síkképernyős TV-k vannak felszerelve, amelyek sok csatornát mutatnak, és tiszta, világos képet közvetítenek. A szovjet időkben minden teljesen más volt. Akkoriban nem minden lakásban volt tévé, és nemcsak rokonok, hanem szomszédok is eljöttek nézni a műsort. Hoztak magukkal zsámolyt, és leültek nézni a várva-várt programot. Hazánkban pontosan így kezdődött ennek a technológiának az útja. Nézzük meg, mely modellek tetszettek leginkább a szovjet embereknek, és mikor kaptak lehetőséget a szovjet lakosok színes műsorok nézésére. A technológia fejlődése nem állt meg, és ezt saját otthonunkban is láthatjuk. Végül is a modern televíziók gyökeresen különböznek azoktól a szovjet modellektől, amelyek hang nélkül működtek és rossz minőségű képeket mutattak. Mikor jelent meg tehát a televízió nagyanyáink otthonában?
A cikk tartalma
Az első televíziók a Szovjetunióban
Mint tudják, az első ilyen típusú berendezés a Szovjetunióban jelent meg. Akkor ezek fekete-fehér felszerelésmodellek voltak, de a szovjet emberek számára is igazi csodát jelentettek. Nem mindenki tudja, hogy mikor jelentek meg a televíziók a Szovjetunióban, de mindenki tudja, hogy ez igazi szenzáció volt. A berendezés gyakran egy falubeli házban vagy egy-két városi lakásban volt elhelyezve, és minden rokon és szomszéd összegyűlt tévézni. A televízió 1931-ben kezdte meg működését hazánkban. Idén volt az első televíziós adás. Az emberek fekete-fehér műsorokat néztek és örültek neki, de a technika fejlődése megállíthatatlanul haladt előre, és az első színes tévé megjelenése a sarkon volt.
Nehéz elhinni, hogy nem is olyan régen az embereknek nem volt lehetőségük tévét nézni, csatornát váltani és érdekes filmeket vagy műsorokat választani a végtelen számú csatorna közül, amelyek tiszta és világos képet mutatnak.
Az első színes TV a Szovjetunióban
Nyilvánvaló, hogy az első ilyen típusú technológia a modern mércével mérve nagyon primitív volt.
REFERENCIA. A szovjet tervezők semmiben sem törekedtek alábbvalóak lenni az Egyesült Államoknál, ennek bizonyítéka volt a technológia szó szerint párhuzamos fejlődése.
A színes berendezések gyártásának szakaszai:
- A múlt század 50-es éveiben olyan teleszkópot fejlesztettek ki, amely elektronágyúkat használt. Egymáshoz képest bizonyos szöget zártak be. Ez a készülék elektronikus sweep variációval volt felszerelve. Az ágyúból három sugár szállt ki, amelyek felhalmozódtak a maszkban, ami után a képernyőt találták el.
- 1954-ben az amerikai Westinghouse eladásra kínálta a H840SK15-öt. Ez az opció gyorsan kiégett a magas költségek miatt.
- 1965-ben feltalálták a Temp és Rainbow modelleket, amelyeket minden szovjet polgár ismer.
Ezt követően nagyon dinamikus ütemben folytatódott a technológia fejlődése, új modellek jelentek meg, és lehetőség nyílt a színes és jó minőségű képek megtekintésére.
Mely modelleket részesítették előnyben a szovjet vásárlók?
A szovjet vásárlóknak saját preferenciáik voltak a TV kiválasztásakor, tekintsük őket:
- 1931-ben adták ki a B32-es modellt.A termelés nagy mennyiségben folytatódott '33-tól '36-ig. A képernyő mérete 16x12 mm volt. Kezdetben a berendezést set-top box formájában gyártották, amelyet egy középhullám-tartományban működő rádióhoz erősítettek.
- A 30. évtized végén megjelentek az amerikai technológiák. Még több modellt is megpróbáltak létrehozni amerikai licenc alapján. Ez azonban nem járt sikerrel, mivel a háború elkezdődött.
- A KVN-49-et szerették a felhasználók. A technológiát a Leningrádi Kutatóintézetben fejlesztették ki. Különlegesség a nem szabványos csuklós lencse, amelyet a kép nagyítására terveztek.
- 1957-ben megkezdték a jól ismert Ruby gyártását. A Rubin 102 TV akár 12 csatornát is tudott mutatni, és a gyártók lehetőséget biztosítottak magnó csatlakoztatására is.
- Még népszerűbb volt a Rassvet 307. Számokban kifejezve 8 millió modellt adtak el.
- Egy másik jól ismert és népszerű modell a Rubin 312. A 80-as években gyártott Horizon TV hiánycikk volt.
Hogyan találták fel a tévét?
Annak ellenére, hogy az első televízió csak a 20. század 30-as éveiben vált tömeges használatra, a televíziós vevőkészülék létrehozására irányuló kísérletek sokkal korábban kezdődtek. A 19. században Paul Nipkivov szerelő dolgozott egy ilyen ötleten.
Miután végigmentek egy hosszú próba és hiba útján, a tervezőknek mégis sikerült megalkotniuk a technológia csodáját. Eleinte csak tiszta képek voltak, amiket hang nélkül is lehetett sugározni, aztán a dizájn is javult.
A Szovjetunió első televíziója egy nagyon egyszerű szerkezetű és nagyon kompakt képernyős mechanizmus volt. A képernyő mérete mindössze 3x4 cm volt.
REFERENCIA. A televíziók gyártása a Szovjetunióban 1938-ban kezdődött, ami egy évvel korábban, mint az Egyesült Államokban.
Mi volt a Szovjetunió első sorozatgyártású televíziójának neve?
Ha nem vesszük figyelembe a sok tesztfejlesztést, akkor a Szovjetunió első soros színes TV-je a Rubin 401 volt. Az első színes formátumban nézhető adás 1967. november 7-én jelent meg. Ez a Franciaország és a Szovjetunió közötti megállapodásoknak köszönhetően vált lehetségessé. A francia Segam technológia bevezetéséről beszélünk. Az emberek leginkább a Rubin 714 színes TV márkáját szerették nagy átlós képernyővel.
REFERENCIA. A 80-as évek végére több mint 50 millió televíziót adtak el.
Az akkori televíziózás a következőképpen alakult:
- A ház bal oldalán volt egy főblokk beállításokkal, rádiócsatorna és transzformátor. A jobb oldalon szkennerek voltak lámpákkal.
- A készülék becsült hatótávolsága méter. A deciméteres csatornákhoz speciális tartozékot kellett volna használni. Ezt követően SKD blokkok készültek.
FONTOS. A technológia gyártásának új szakasza volt a tranzisztorokra való áttérés, amelyeket mikroáramkörökből lehetett összeszerelni.
Ó, csak ne dicsekedj a Horizon márkával! Tudják, hogyan kell disznózsírt készíteni!
szerző, olvasol legalább egy kis szakirodalmat, nem egy távcsövet, hanem egy kineszkópot, és a maszk nem halmozta fel a sugarakat, hanem osztotta őket, színelválasztó maszk
Minden mondatban van hiba. Nem helyesírási, hanem technikai.
Megpróbáltam mikroáramkörökből tranzisztort összerakni, ahogy a szerző írja... Nem bírtam ki, berúgtam és feladtam az ötletet...
És nem Segam, hanem secam!!!
A 70-es években a moszkvai VDNKh kiállításon színes televíziókkal dicsekedtek, és megígérték, hogy a 2000-es években inkább holográfia lesz, mint televízió! Jól emlékszem erre, és még azt is mondták, hogy a Szovjetunió fel fogja fedezni a Marsot! De hol van mindez? Még a fejlett országokban sem ez a helyzet! Bár az Egyesült Államok sikeresen kutatja a Marsot terepjáróival!
A zsiguli sosem került 4 ezerbe
Oroszország a közelben sincs, és soha nem állt az Egyesült Államok mellett.
A Szovjetunióban 1972-ig minden rádiógyár a TV-vevők önállóan kifejlesztett modelljein dolgozott. Még olyan kombájnokat is gyártottak, mint a Belarusz. Amiben volt rádió, tévé és lemezjátszó.
Ennek a rendszernek a jellegzetessége az IF rádió- és TV-vevő kombinált csatornája a VHF tartományban.
1972 után, amikor új GOST-t fogadtak el a rádióberendezésekre, minden gyár megkezdte a gyártást a rádióipar által meghatározott egységes rendszer szerint.A különbség az volt, hogy a Riga Tauras vevőegységét nem lehetett „beszorítani” a moszkvai Chaikába vagy Rubinba. bár az elektromos áramkörök azonosak voltak. A csomópont-párosítások eltérőek voltak. Ennyi a modernizáció. Az első csöves tévé pontosan 1000 rubelbe került, ami a zaparozsek harmada, a zsiguli negyede...