Hogyan történik az akkumulátorok újrahasznosítása

Figyelembe véve, hogy manapság a legkedvezőbb árú áramforrás az akkumulátorok, világossá válik, miért használják őket olyan széles körben. Szinte minden elektronikus berendezés nem csak a hálózatról, hanem ezekről az akkumulátorokról is működhet. Ezeket bizonyos szabályoknak és előírásoknak megfelelően kell ártalmatlanítani. Ha alaposan megnézzük, minden elem testét egy szimbólum díszíti, amely arról tájékoztat, hogy nem dobhatók ki a szokásos szeméttel.

Miért ne dobja ki az elemeket, mint a hagyományos szemetet?

Annak érdekében, hogy ne vágjunk bele egy hálátlan feladatba, és ne rázzuk meg ezredszer a levegőt azzal az utasítással, hogy rossz az utcán szemetelni, és még inkább a használt elemeket a szemétbe dobni - szedjük szét alkatrészeikre. Természetesen nem a szó szoros értelmében, de nézzük meg, milyen fémeket és vegyi anyagokat használnak az előállításukhoz, és ebből az egész készletből melyik teljesen ártalmatlan:

1. Cink. Ha véletlenül valakit cinkkel mérgeznek meg, az a szívműködés, valamint a vérellátó rendszer megzavarását okozhatja. Nagyon valószínű a tüdőödéma is.
2. Kadmium és nikkel. Ezek az anyagok az emberi szervezetbe bejutva rákos daganatokat okoznak, megzavarják a tüdő és a vese működését, és a gerinc görbületéhez vezetnek.
3. Kobalt. Ha sok ilyen anyag halmozódik fel a szervezetben, akkor előfordulhat, hogy megnő a pajzsmirigy mérete, allergiák lépnek fel, bőrgyulladások és a szív működése károsodik.
4. Vezet. Ez a fém megtelepszik a csontokban, az agyban, a vesékben és a májban. Testünknek ez az anyaghoz való közelsége egyáltalán nem előnyös.
5. Higany. A mérgezés legegyszerűbb módja a higany. Működése káros hatással van ránk, és gyakran halálhoz vezet.

A gyártásban használt összes felháborodás közül a lítium nevezhető a legártalmatlanabbnak. De megvan az a furcsa tulajdonsága, hogy oxigénnel érintkezve spontán meggyullad. Ez az oka annak, hogy a lítium alapú akkumulátorokat is megfelelő ártalmatlanításra van szükség.

Az akkumulátorokból származó anyagok szintén károsak natív természetünkre. Az akkumulátorház felülete egy szemétlerakóban fekve hamar összeomlik, és minden tartalma a talajba esik. Ha a szemetet szemétlerakókban égetik el, akkor semmi sem kerül a talajba, hanem a levegőbe kerül. Ezt követően minden behatol a folyókba és más víztestekbe, így vagy úgy, és hatással van a vízi környezetben élő szervezetekre. Nos, nemcsak a madarak és az állatok szívják be a mérgezett levegőt, hanem mi is.

Hol veszel akkumulátorokat?

Nyilvánvaló, hogy az elemeket nem lehet a szokásos szemétbe dobni, tehát hová vigyék? Ez nem olyan, mint otthon gyűjteményt készíteni. Sajnos Oroszországban nem minden város rendelkezik speciális gyűjtőponttal a régi akkumulátorokhoz. Jobb lenne, ha az akkumulátorok számára külön tárolót helyeznénk el, ott összegyűjtjük, majd kiszedjük a megfelelő ártalmatlanításhoz.

Fogadóhelyek

Hazánk nagyvárosaiban már vannak speciális pontok, ahol adományozhatja a hosszú időn keresztül felhalmozott akkumulátorokat. A fogadást általában kereskedelmi szervezetek végzik, de nagyon gyakran környezetvédelmi szervezetek aktivistái végzik az ilyen tevékenységeket. Ha száz vagy több akkumulátort ad át, pénzt fizetnek érte, ami nagyon örül.

Nagy üzletláncok

A nagy üzletláncok tulajdonosai is hozzájárulnak a környezetvédelemhez. Ez az oka annak, hogy a legtöbb kiskereskedelmi üzletben speciális edényeket helyeztek el a használt akkumulátorok gyűjtésére. Nagyon kényelmes és praktikus, azonban senki nem fog érte fizetni. Hasonló szemetesek a következő üzletekben kaphatók:

• "El Dorado";
• IKEA;
• Media Markt;
• Globus.

Ezeknek a hipermarketeknek mindegyike rendelkezik újrahasznosítási területtel. De ebben az életben minden megtörténik. Az akció átmenetileg leállhat, a konténereket bezárhatják. Mindig jobb előre hívni.

Ha nincs a közelben fogadóközpont

Nyilvánvaló, hogy hatalmas Szülőföldünkön nem minden településen van lehetőség a használt akkumulátorok gyűjtőpontjának kialakítására. Ezért nem minden ember tudja megfelelően ártalmatlanítani a használt elemeket, még akkor sem, ha zavarba jön a környezeti problémák miatt.

De ez a probléma is megoldható:

1. Jellemzően jó előre megtervezik a vidékről a városba tartó üzleti utakat. A legközelebbi nagyvárosban található felszerelt gyűjtőpont lehetővé teszi az összes felhalmozott akkumulátor összegyűjtését és azonnali ártalmatlanítását. Még a szomszédokat is meggyőzheti, hogy vigyék el őket az ellenőrző ponthoz, ha menni készülnek.Kirándulni indulás előtt természetesen egyeztetni kell az átvevőkkel, hogy mikor dolgoznak, és át lehet-e adni a használt elemeket.
2. A településen saját erőből is szervezhet elemgyűjtő pontot, ehhez azonban meg kell szerezni a megfelelő engedélyt.
3. Rendkívül lehetséges, hogy az ártalmatlanítást a legközelebbi vészhelyzeti minisztériumban kérje. Szinte minden alkalomra van jogosítványuk. De az ilyen szolgáltatások nem tartoznak közvetlen felelősségük közé, így lehetséges, hogy megtagadják.
4. Közvetlenül felhívhatja az ilyen hulladékot ártalmatlanító szervezetet, és kérheti, hogy küldjenek egy autót. De ehhez a benyújtandó anyag mennyiségének nagyon nagynak kell lennie ahhoz, hogy beleegyezzenek az eljövetelbe.

Ebből arra a következtetésre juthatunk, hogy azok számára, akik földrajzilag távol helyezkednek el az akkumulátor-gyűjtőhelyektől, továbbra is nyitva marad az ártalmatlanítási kérdés, mindenkinek magának kell eldöntenie, mit tegyen.

Hogyan hasznosítják újra a használt akkumulátorokat hazánkban?

Hazánkban egészen a közelmúltig nem voltak olyan szakosodott pontok, ahol lehetőség lett volna a használt akkumulátorok átadására. Az elmúlt években elkezdtek ilyen helyeket létrehozni. Az elfogadott akkumulátorokat a nyilvánosságtól elvesszük és újrahasznosításra küldjük. Minden belőlük kivont nyersanyag „második életet” kap.

Sajnos Oroszországban eddig csak egy vállalkozás végez ilyen tevékenységet. Ez a Megapolisresurs üzem Cseljabinszkban található. Konténereit minden újrahasznosítási szerződést aláíró elektronikai hipermarketbe telepíti. Nagyon gyakran társadalmi mozgalmak segítségével hoznak létre ilyen befogadó központokat.

A cseljabinszki üzem hazánkban az egyik legnagyobb feldolgozással foglalkozó üzem. Az üzemet még 2005-ben hozták létre, de kilenc évvel később, 2013-ban kezdett újrahasznosítással és újrahasznosítással foglalkozni.

Az ilyen jellegű tevékenység megkezdéséhez a vezetőség felülvizsgálta és átszervezte a korábban alkalmazott feldolgozási technológiát. A fejlesztők szerint ma már a hulladék mintegy nyolcvan százalékát sikeresen hasznosítják újra. Ez a mutató sikeresen felveszi a versenyt más országok mutatóival is.

Ez például húsz százalékkal meghaladja egy olyan ország újrahasznosítási sikerességi arányát, mint Németország. Az üzem vezetése már megkötötte a megállapodást hazánk legtöbb nagy üzletláncával. Oroszország csaknem huszonnégy városában vannak gyűjtőpontok az üzemből, másutt ott vannak a konténereik.

Mindezek az intézkedések lehetővé tették 2013-ban a következők elfogadását és átdolgozását:

• fényképészeti gyártásból származó hulladék - egymillió tonna;
• régi elektronikus berendezések - ötszáz tonna;
• akkumulátorok - három tonna.

De a növény ebben a szakaszban nem hagyta abba a fejlődését. 2014-ben több mint ötszáz millió rubel értékben további befektetéseket tudtak vonzani. Ebből az összegből vásároltak és indítottak el egy új, külön vonalat, amely teljes körű akkumulátor-újrahasznosítási tanfolyamot fog végezni.

Hazánkban számos olyan közszervezet, mozgalom működik, amelyek tevékenysége a kedvező környezeti helyzet fenntartásával is összefügg.Gyűjtőpontokat szerveznek, és az udvarokon külön kukákat helyeznek el a használt akkumulátorok számára.

Minden összeszereltet szállítanak a gyárba. És senki és semmi nem tiltja az egyes állampolgároknak, hogy egy egyszerű dobozt tegyen a saját bejáratába, amelybe minden lakó kidobja elhasznált elemeit.

A cseljabinszki újrahasznosító üzem megnyitása bizonyos mértékig lehetővé tette az elhasznált elemek megfelelő ártalmatlanításának problémáját. De egy ilyen növény rendkívül kevés az egész országunk számára. Ez a csepp a tengerben azonban reményt keltett, hogy a dolgok előrehaladtak, és legalább részben a régi akkumulátorok második életet kaphatnak a háztartási szükségletek miatt.

A feldolgozás fő szakaszai:

• a dolgozók manuálisan osztályozzák az összes terméket típusuk szerint;
• a szállítószalag mentén minden akkumulátor egy olyan eszközbe esik, amely felaprítja őket;
• ezután minden egy másik szállítószalagra kerül, amely mágneses tulajdonságokkal rendelkezik, így elválasztja a testből visszamaradt nagy darabokat;
• minden, ami megmarad, újra összetörik, és a vas kiszabadul a teljes tömegből;
• mivel a kapott anyag sok elektrolitot tartalmaz, semlegesítik;
• A teljes munkakomplexum befejezése után a nyersanyagokat az alkatrészek típusának megfelelően osztják el és csomagolják.

Nem minden akkumulátor kerül újrahasznosító üzembe. Sokan közülük speciális vizsgálóhelyekre kerülnek. És mennyit dobtak még a közönséges szemetes konténerekbe, ahonnan a városi szeméttelepekre vitték. Nehéz és veszteséges a feldolgozással foglalkozó kereskedelmi vállalkozások megszervezése ebben a szakaszban, mivel ez az iparág nem kellően fejlett. Az ilyen típusú tevékenységeket állami szinten támogatni kell.

Hogyan kell külföldön megsemmisíteni

Az Európai Unióban egyszerűen nem gondolnak arra a kérdésre, hogy hol és hogyan kell elhelyezni az elemeket. Minden üzlet és intézmény speciális kukákkal van felszerelve. Az akkumulátorok eladásakor kezdetben kis felár jár rájuk, ami figyelembe veszi a további selejtezést.

Ahhoz, hogy a vásárlók bizonyos kedvezményt kapjanak, el kell vinniük a használt elemeket az üzletbe. Európa-szerte körülbelül negyven újrahasznosító központ működik, ahol a meghibásodott akkumulátorok körülbelül negyvenöt százalékát hasznosítják újra.

Amerikában minden elektronikai cikkeket árusító üzlet elfogad használt termékeket. Ezt maguknak az eladóknak kell megtenniük. A gyártók finanszírozzák az összes feldolgozási eljárást. Amerikában minden évben az akkumulátorok mintegy hatvan százalékát hasznosítják újra.

A japánok még nem foglalkoznak semmilyen feldolgozással, mivel minden idejüket a leghatékonyabb és legfejlettebb technológia létrehozásával töltik. Időközben az akkumulátorokat tárolják, és speciális biztonsági intézkedéseket dolgoztak ki épségük biztosítására.

Az újrahasznosítási üzlet Ausztráliában a legjobban szervezett. Az akkumulátorok mintegy nyolcvan százalékát ott használják újra. Amit pedig ők maguk nem képesek feldolgozni, azt Európába exportálják.

Az akkumulátorok által a környezetnek okozott kár tagadhatatlan és nagyon nagy. Ez oda vezetett, hogy egyre több üzletember fejezte ki óhaját, hogy elsajátítsa ezt a tevékenységi területet. De nálunk a talaj teljesen felkészületlen az ilyen tevékenységekre, és az állam nem finanszíroz ilyen vállalkozásokat.