Melyik párásító jobb: ultrahangos vagy hagyományos gőz?
A párásítók széles választéka kapható az üzletekben. A modellek különböznek a működési elvben és a további lehetőségek számában. Sok felhasználó nem tudja, hogy a készülék milyen funkciókat képes ellátni, hogyan kell helyesen használni, vagy milyen típusú párásító a jobb.
A cikk tartalma
Döntse el, melyik a jobb
A klasszikus párásítók tökéletesek nappaliba és irodába. Nem igénylik a helyiség nedvességszintjének folyamatos ellenőrzését. Amikor a mikroklíma optimális szintre stabilizálódik, a készülékek teljesítménye automatikusan csökken. Ilyen modelleket kell választani, ha nincs szükség a levegő szárazságának gyors csökkentésére. A készülék napi 1,5-4%-kal emeli a relatív páratartalmat.
Az ultrahangos modellek fából és antik bútorokkal berendezett helyiségekben használhatók, amelyek magas páratartalmat igényelnek. A hagyományos analógokkal ellentétben működés közben csendesek, így üdülőterület közelében is felszerelhetők. A fejlett modellek a páratartalom szabályozására és az optimális mikroklíma fenntartására szolgáló lehetőségek teljes skálájával vannak felszerelve, így az ultrahangos készülékek teljesítménye sokkal jobb, mint a hagyományos modellek.
A párásítók jelentősége az egészséges mikroklíma megteremtésében
A párásító fontos a fűtési szezonban, amikor a helyiségben száraz mikroklíma jön létre. A száraz levegő az ember általános közérzetének romlásához vezet, az alvászavarok és a légzés nehézségei. Az orr nyálkahártyája kiszárad, aminek következtében a szervezet élesebben reagál az allergénekre, asztma léphet fel. A bőr elveszti nedvességtartalmát, hámlani kezd, gyorsabban öregszik. Az ilyen mikroklímában élő személy gyakrabban szenved vírusos és légúti betegségekben.
A lakás mikroklímájának állapotát szabályozó mutató a beltéri növények. A fokozott szárazság miatt a levelek hegyei kiszáradnak, és idővel az aktív nedvességvesztés miatt a virágok elpusztulhatnak. A nedves tisztítás nem segít a helyzeten. Ha a helyiség relatív páratartalma 45%-ra vagy az alá esett, egy párásító segít stabilizálni a mikroklímát. Gyorsan visszaállítja a páratartalmat 60-70%-ra. A berendezést szükség szerint rendszeresen kell használni.
A háztartási párásítók típusai és jellemzőik
A párásító egy víztartályból és egy generátorból áll, amely elosztja a nedvességet a helyiségben. Az eszközök a párásítás módszerében különböznek egymástól. A legnépszerűbbek az ultrahangos és a hagyományos modellek. Biztonságosnak tekinthetők és alkalmasak gyermekszobákba. Nézzük meg az egyes típusok jellemzőit.
Hagyományos párásítók
Az ilyen típusú készülékek nedvesség elpárologtatásával működnek, hőmérséklet fűtés nélkül. A készüléknek van egy patronja vagy szűrőrendszere, amelyen keresztül a levegő áramlik át. A levegőt egy ventilátor mozgatja. A párásító teljesítménye a helyiség aktuális páratartalmától függ. Minél magasabb a páratartalom, annál kisebb a párolgási sebesség.Ez a nedvesség-előállítási módszer lehetővé teszi a természetes mikroklíma fenntartását, elkerülve a vizesedést.
Ultrahangos párásítók
Az ilyen típusú készülék ultrahanghullám segítségével felhővé alakítja a vízáramlást. Az alacsony frekvenciájú rezgések nem befolyásolják az emberek, a háziállatok és a növények egészségét. A keletkezett felhő mikroszkopikus méretű vízrészecskékből áll. Egy ventilátor segítségével a légáram áthalad rajta, és intenzíven telítődik nedvességgel. A levegőt vízköd formájában szállítják a helyiségbe. Sok készülék beépített higrosztáttal rendelkezik, amely szükség esetén vezérli a készülék időben történő bekapcsolását.
A különböző típusú párásítók előnyei és hátrányai
A párásító kiválasztásakor figyelembe kell venni a helyiség azon területét, amelyben javítani kell a mikroklímát. A berendezés típusától függetlenül csak szükség esetén javasolt használni. Az eszközök nem képesek megtisztítani a levegőt a mikroszkopikus por- és törmelékrészecskéktől. Ha időben megtisztítja a víztartályt és kicseréli a patronokat, a párásítóknak nincs orvosi ellenjavallata gyermekek és felnőttek számára.
A hagyományos párásítók előnyei és hátrányai
A hagyományos párásítók minimális mennyiségű áramot fogyasztanak. Nem rendelkeznek beépített mérőberendezéssel. Fűtőberendezések, például radiátorok közelében a készülék teljesítménye jelentősen megnő. A készülék nem igényel gyakori szűrőcserét. Sok modell rendelkezik nappali és éjszakai üzemmóddal.
A párásítók nem igénylik a víz minőségét. Más típusú készülékekhez képest kevésbé intenzíven párologtatják el a vizet, így a fehér lerakódások és a páralecsapódás nem rakódik le a bútorokon. A legtöbb eszköz használható a szoba illatosítására.Egy aromás olajos kapszulát adunk egy víztartályhoz. A készülék nem képes 60% fölé emelni a páratartalmat, ezért télikertbe, üvegházakba nem alkalmas.
Az ultrahangos párásítók előnyei és hátrányai
A beépített szűrőrendszer megtisztítja a vizet a szennyeződésektől és ásványi sóktól, így nem képződik fehéres bevonat a belső tárgyakon. A patront intenzív használat esetén 3 havonta ki kell cserélni. A készülék testén egy jelzés található, amely digitális formátumban értesíti a felhasználót az aktuális és beállított páratartalomról. A párásítók érzékenyek a felhasznált víz minőségére. A patronok élettartamának meghosszabbítása érdekében ajánlatos a tartályt desztillált vízzel feltölteni.
Egyes készülékek antimikrobiális védelmi funkcióval rendelkeznek, amelyet a légáram forró gőzzel való kezelésével valósítanak meg. Ha nincs víz a tartályban, a készülék automatikusan kikapcsol. A maximális megszakítás nélküli működési idő általában nem haladja meg a 12 órát. A berendezés alkalmas üvegházak és télikertek páratartalmának növelésére.
